A survivor's account on the Arrow Cross raids in the Városmajor street hospital and nursing home
Title
A survivor's account on the Arrow Cross raids in the Városmajor street hospital and nursing home
Subject
Arrow Cross Party
paramilitary organizations
mass murder
mass graves
Police
Jewish institutions
Health institutions
hospitals
International Committee of the Red Cross
Rescue
paramilitary organizations
mass murder
mass graves
Police
Jewish institutions
Health institutions
hospitals
International Committee of the Red Cross
Rescue
Description
Testimony of Ms. Imréné Klein on the Arrow Cross massacre in the "Dániel Bíró" Jewish hospital and nursing home in Városmajor street. The text includes a hand-drawn map on the site of the execution
Creator
Ms. Imréné Klein
Source
Records of the Committee for the Investigation of Nazi and Arrow Cross Atrocities, 1944-1945. Budapest Municipal Archives (BFL) XVII.2. Records of the Budapest National Committee
Date
1945-04-24
Rights
Budapest Municipal Archives
Relation
EHRI collection description: https://portal.ehri-project.eu/admin/units/hu-002733-hu_bfl_xvii_2
Language
Hungarian
Type
testimony
Coverage
Budapest, District XII
Text
Budapest, 1945. április 24.
Jegyzőkönyv
A Városmajor utcai /64-66. Számú/ „Bíró Dániel” kórházban történt nyilas vérengzés
Klein Imréné /V. Wahrmann u. 6-8./ a következőket adja elő:
1945. január 13-án reggel 9 óra tájban megjelent a kórházban 10 nyilas és 4 német katona egy magyar őrmester vezetésével. Éva nővért keresték /Hirsch Éva nővér apja állítólag szintén a nyilasok között volt/ és vele való beszélgetés után az összes kijáratot elállták. A kórház vezetősége ez ellen tiltakozott, hivatkozva a Nemzetközi Vöröskereszt védelemlevelére, melyet dr. Gera vezető nyilas is aláírt. A védlevélszövegét szó szerint leírták és azután távoztak.
Másnap déli 12 órakor ismét megjelent ugyanaz a társaság. Elállták a kijáratokat. A légóparancsnok barátnője, Ötvös Szalay Vilma az őrmestertől azt kérte, hogy addig ne kezdjék meg az igazoltatásokat, míg ő a Nemzetközi Vöröskeresztet /dr. Born/ nem értesíti. Az őrmester erre azt válaszolta, hogy mire ő visszajön, a betegeknek nem lesz már védelemre szüksége, mert fegyverhasználatra vannak kirendelve.
Az igazoltatás megkezdődött. A járó betegeknek és a személyzetnek földszintre kellett lejönni, a fekvő betegeket a szobákban igazoltatták. Igazoltatás után a zsidó fennjáró betegeket és személyzetet az 1. emeleten lévő társalgóba küldték. Akiket árjáknak elfogadtak, egy szuterén szobában /kb. 3x4 méter/ zsúfoltak össze. Összesen kb. 50 személyt. Én is ezek között voltam. A szoba ajtaja elé őrt állítottak. Ezután kb. 2 óra tájban megkezdték a szobákban maradt fekvő betegek kivégzését. Szobáról szobára mentek és a betegeket géppisztollyal lelőtték. Ennek elvégzésével a társalgóba mentek és az ott összegyűjtötteket felszólították, hogy felső kabátjukat vessék le, pénzüket és értéktárgyaikat pedig rakják ki zsebeikből. Ezután 5-7-ével kivitték őket a társalgótól kb. 8 méter távolságban lévő kazánház udvarba. A kivittekre az ablakban felállított gépfegyverből adtak le sorozatokat. (l. a lenti vázlatot)
A lelőtt személyeket ott hagyták heverni, ahová leestek és rögtön hozták ki a következő csoportot. Összesen kb. 180 személyt végeztek ki, mely este 6 óráig tartott. Ezután távoztak és csak őröket hagytak vissza azzal az utasítással, hogy senki sem hagyhatja el a szobát. Ennek az egyik műtősnő /Schneider Ági/ és dr. Faragó Erzsébet megkísérelték a sebesültek mentését és segítségül hívták a szemben lévő ortopéd kórházból dr. Molnár főorvost, ki egy ápolóval együtt át is jött. De alighogy kimentek az udvarba, a kapuban álló őr lelövéssel fenyegette meg őket. Háromszor próbáltak kimenni, de mindháromszor sikertelenül. A sebesültek jajgatása egész éjjel hallatszott. Hárman kiugrottak a társalgó ablakából az utcára néző kertbe. A nyilasok kézigránátot dobtak utánuk, mely azonban nem robbant fel. Sikerült lemászniuk az ablak alatt lévő szenes pincébe. A besötétedés után kimásztak innen és a kazánházi udvaron keresztül a kazánházba mentek és ott elbújtak. Ketten /Krausz és Baron/ ily módon megmenekültek, a harmadik azonban nem jutott el a kazánházig, mert közben lelőtték.
Másnap reggel ismét megjelent az őrmester. Végigment a házon, és aki még mozgott, abba belelőtt. Az egyik szobában két öreg nénike maradt véletlenül vissza. Ezek kérték az őrmestert, hogy lője őket is agyon, mert nem maradt senki sem a kórházban, aki gondjukat viselje. Az őrmester erre nem volt hajlandó és nevetve ott hagyta őket. Ezek másnap bennégtek a kórházban.
Harmadik nap az őrmester az árjákat szélnek bocsátotta és ezek eltávozása után felgyújtották a kórházat. Két napig égett a kórház és közben fegyveres nyilasok vigyáztak, hogy senki se mehessen az égő épület közelébe.
Klein Imréné
Gergely Ödönné
jegyzőkönyv felvevő
[Address:] Gergely Ödön, VI
Munkácsi-Mihály utca 29.
Jegyzőkönyv
A Városmajor utcai /64-66. Számú/ „Bíró Dániel” kórházban történt nyilas vérengzés
Klein Imréné /V. Wahrmann u. 6-8./ a következőket adja elő:
1945. január 13-án reggel 9 óra tájban megjelent a kórházban 10 nyilas és 4 német katona egy magyar őrmester vezetésével. Éva nővért keresték /Hirsch Éva nővér apja állítólag szintén a nyilasok között volt/ és vele való beszélgetés után az összes kijáratot elállták. A kórház vezetősége ez ellen tiltakozott, hivatkozva a Nemzetközi Vöröskereszt védelemlevelére, melyet dr. Gera vezető nyilas is aláírt. A védlevélszövegét szó szerint leírták és azután távoztak.
Másnap déli 12 órakor ismét megjelent ugyanaz a társaság. Elállták a kijáratokat. A légóparancsnok barátnője, Ötvös Szalay Vilma az őrmestertől azt kérte, hogy addig ne kezdjék meg az igazoltatásokat, míg ő a Nemzetközi Vöröskeresztet /dr. Born/ nem értesíti. Az őrmester erre azt válaszolta, hogy mire ő visszajön, a betegeknek nem lesz már védelemre szüksége, mert fegyverhasználatra vannak kirendelve.
Az igazoltatás megkezdődött. A járó betegeknek és a személyzetnek földszintre kellett lejönni, a fekvő betegeket a szobákban igazoltatták. Igazoltatás után a zsidó fennjáró betegeket és személyzetet az 1. emeleten lévő társalgóba küldték. Akiket árjáknak elfogadtak, egy szuterén szobában /kb. 3x4 méter/ zsúfoltak össze. Összesen kb. 50 személyt. Én is ezek között voltam. A szoba ajtaja elé őrt állítottak. Ezután kb. 2 óra tájban megkezdték a szobákban maradt fekvő betegek kivégzését. Szobáról szobára mentek és a betegeket géppisztollyal lelőtték. Ennek elvégzésével a társalgóba mentek és az ott összegyűjtötteket felszólították, hogy felső kabátjukat vessék le, pénzüket és értéktárgyaikat pedig rakják ki zsebeikből. Ezután 5-7-ével kivitték őket a társalgótól kb. 8 méter távolságban lévő kazánház udvarba. A kivittekre az ablakban felállított gépfegyverből adtak le sorozatokat. (l. a lenti vázlatot)
A lelőtt személyeket ott hagyták heverni, ahová leestek és rögtön hozták ki a következő csoportot. Összesen kb. 180 személyt végeztek ki, mely este 6 óráig tartott. Ezután távoztak és csak őröket hagytak vissza azzal az utasítással, hogy senki sem hagyhatja el a szobát. Ennek az egyik műtősnő /Schneider Ági/ és dr. Faragó Erzsébet megkísérelték a sebesültek mentését és segítségül hívták a szemben lévő ortopéd kórházból dr. Molnár főorvost, ki egy ápolóval együtt át is jött. De alighogy kimentek az udvarba, a kapuban álló őr lelövéssel fenyegette meg őket. Háromszor próbáltak kimenni, de mindháromszor sikertelenül. A sebesültek jajgatása egész éjjel hallatszott. Hárman kiugrottak a társalgó ablakából az utcára néző kertbe. A nyilasok kézigránátot dobtak utánuk, mely azonban nem robbant fel. Sikerült lemászniuk az ablak alatt lévő szenes pincébe. A besötétedés után kimásztak innen és a kazánházi udvaron keresztül a kazánházba mentek és ott elbújtak. Ketten /Krausz és Baron/ ily módon megmenekültek, a harmadik azonban nem jutott el a kazánházig, mert közben lelőtték.
Másnap reggel ismét megjelent az őrmester. Végigment a házon, és aki még mozgott, abba belelőtt. Az egyik szobában két öreg nénike maradt véletlenül vissza. Ezek kérték az őrmestert, hogy lője őket is agyon, mert nem maradt senki sem a kórházban, aki gondjukat viselje. Az őrmester erre nem volt hajlandó és nevetve ott hagyta őket. Ezek másnap bennégtek a kórházban.
Harmadik nap az őrmester az árjákat szélnek bocsátotta és ezek eltávozása után felgyújtották a kórházat. Két napig égett a kórház és közben fegyveres nyilasok vigyáztak, hogy senki se mehessen az égő épület közelébe.
Klein Imréné
Gergely Ödönné
jegyzőkönyv felvevő
[Address:] Gergely Ödön, VI
Munkácsi-Mihály utca 29.
Translation
Budapest, April 24, 1945
Protocol
The Arrow Cross bloodshed in the “Dániel Biró” hospital at Városmajor-street /Nr. 64-66/.
Mrs. Imre Klein /V. [district] Wahrmann-street 6-8/ is presenting the following:
Around 9 o’clock in the morning on the 13th of January, 1945, 10 Arrow Cross members and 4 German soldiers under a Hungarian sergeant‘s leadership, appeared in the hospital. They were looking for sister Éva /sister Éva Hirsch’s father was allegedly also with the Arrow Cross members/ and after having a conversation with her, they blocked all the exits. The management of the hospital protested, referring to the protective letter of the International Committee of the Red Cross which was also signed by Arrow Cross leader, dr. Gera. They wrote down the text of the protective letter word by word and then they left.
The next day at noon, 12 o’clock the same company appeared once again. They blocked the exits. Vilma Ötvös Szalay, the girlfriend of the air-raid shelter commander asked the sergeant not to start the identify checks until she does not inform the International Committee of the Red Cross /dr. Born/. To which the sergeant replied that the patients will no longer need protection by the time she will come back, because they are ordered for the use of firearms.
The identity check began. The patients who were able to walk, and the staff had to come down to the ground floor, the inpatients were checked for identity in their rooms. After the identity check the Jewish outpatients, and the staff was sent to the parlour on the 1st floor. Those who were accepted as Aryans were crammed together into a ground floor basement [written with pen] room /ca 3x4 m/ too. Altogether ca 50 people. I was among these as well. They set a guard in front of the room’s door. Then around 2 o’clock they started the execution of the inpatients who remained in the rooms. They went room by room and shot the patients dead with submachine-guns. After they’ve finished, they went to the parlour and ordered the gathered people there to take off their overcoats, and to empty their money and valuables from their pockets. Thereafter they took them out in groups of 5-7 into the courtyard of the boiler room, which is in 8 metres distance from the parlour. They fired several rounds from the machinegun, settled in the window, at the people who were taken out. /see the outline below/
The people shot dead were left lying where they fell down, and they took out the next group. They executed 180 people, which lasted until 6 in the evening. Thereafter they left, leaving only guards behind, with the command that no one is allowed to leave the room. One of the scrub nurses /Ági Schneider/ and dr. Erzsébet Faragó attempted to save the wounded and called dr. Molnár Chief Medical Officer for help from the orthopaedic hospital on the opposite side [of the street], who did come over with a nurse. But as they went out to the courtyard, the guard standing it the gate threatened them to shoot them dead. They tried three times to go out, all three times without any success. The wail of the wounded could be heard all night long. Three jumped out from the window of the parlour into the garden facing the street. The Arrow Cross threw a hand grenade after them, but it did not explode. They managed to climb down into the coal hole under the window. After dusk they climbed out from there and went through the boiler room’s yard into the boiler room and hid there. In this way 2 of them /Krausz and Baron/ escaped, however the third of them could not reach the boiler room, because he/she was shot down.
The next morning the sergeant appeared again. He walked through the house and shot into those, who were still moving. In one of the rooms two old ladies remained by chance. They asked the sergeant to shoot them dead, because no one left in the house who would look after them. The sergeant refused to do so and left them there while laughing. The next day they burned to death in the hospital.
On the third day the sergeant set the Aryans free and after their leaving they set the hospital on fire. The hospital was burning for two days, and meanwhile armed Arrow Cross took care that no one could go near the burning building.
Mrs. Ödön Gergely Mrs. Imre Klein
Recorder of record
Ödön Gergely, VI [district]
Mihály Munkácsi Street 29.
Protocol
The Arrow Cross bloodshed in the “Dániel Biró” hospital at Városmajor-street /Nr. 64-66/.
Mrs. Imre Klein /V. [district] Wahrmann-street 6-8/ is presenting the following:
Around 9 o’clock in the morning on the 13th of January, 1945, 10 Arrow Cross members and 4 German soldiers under a Hungarian sergeant‘s leadership, appeared in the hospital. They were looking for sister Éva /sister Éva Hirsch’s father was allegedly also with the Arrow Cross members/ and after having a conversation with her, they blocked all the exits. The management of the hospital protested, referring to the protective letter of the International Committee of the Red Cross which was also signed by Arrow Cross leader, dr. Gera. They wrote down the text of the protective letter word by word and then they left.
The next day at noon, 12 o’clock the same company appeared once again. They blocked the exits. Vilma Ötvös Szalay, the girlfriend of the air-raid shelter commander asked the sergeant not to start the identify checks until she does not inform the International Committee of the Red Cross /dr. Born/. To which the sergeant replied that the patients will no longer need protection by the time she will come back, because they are ordered for the use of firearms.
The identity check began. The patients who were able to walk, and the staff had to come down to the ground floor, the inpatients were checked for identity in their rooms. After the identity check the Jewish outpatients, and the staff was sent to the parlour on the 1st floor. Those who were accepted as Aryans were crammed together into a ground floor basement [written with pen] room /ca 3x4 m/ too. Altogether ca 50 people. I was among these as well. They set a guard in front of the room’s door. Then around 2 o’clock they started the execution of the inpatients who remained in the rooms. They went room by room and shot the patients dead with submachine-guns. After they’ve finished, they went to the parlour and ordered the gathered people there to take off their overcoats, and to empty their money and valuables from their pockets. Thereafter they took them out in groups of 5-7 into the courtyard of the boiler room, which is in 8 metres distance from the parlour. They fired several rounds from the machinegun, settled in the window, at the people who were taken out. /see the outline below/
The people shot dead were left lying where they fell down, and they took out the next group. They executed 180 people, which lasted until 6 in the evening. Thereafter they left, leaving only guards behind, with the command that no one is allowed to leave the room. One of the scrub nurses /Ági Schneider/ and dr. Erzsébet Faragó attempted to save the wounded and called dr. Molnár Chief Medical Officer for help from the orthopaedic hospital on the opposite side [of the street], who did come over with a nurse. But as they went out to the courtyard, the guard standing it the gate threatened them to shoot them dead. They tried three times to go out, all three times without any success. The wail of the wounded could be heard all night long. Three jumped out from the window of the parlour into the garden facing the street. The Arrow Cross threw a hand grenade after them, but it did not explode. They managed to climb down into the coal hole under the window. After dusk they climbed out from there and went through the boiler room’s yard into the boiler room and hid there. In this way 2 of them /Krausz and Baron/ escaped, however the third of them could not reach the boiler room, because he/she was shot down.
The next morning the sergeant appeared again. He walked through the house and shot into those, who were still moving. In one of the rooms two old ladies remained by chance. They asked the sergeant to shoot them dead, because no one left in the house who would look after them. The sergeant refused to do so and left them there while laughing. The next day they burned to death in the hospital.
On the third day the sergeant set the Aryans free and after their leaving they set the hospital on fire. The hospital was burning for two days, and meanwhile armed Arrow Cross took care that no one could go near the burning building.
Mrs. Ödön Gergely Mrs. Imre Klein
Recorder of record
Ödön Gergely, VI [district]
Mihály Munkácsi Street 29.
Files
Citation
Ms. Imréné Klein, “A survivor's account on the Arrow Cross raids in the Városmajor street hospital and nursing home,” EHRI Documents, accessed November 21, 2024, https://visualisations.ehri-project.eu/items/show/96.
Item Relations
This item has no relations.